Kicsit keserű a szánk íze. Ugyan a munkanaplóink javarészt elkészültek, a szükséges aláírásokat megszereztük, sajnos az értekezlet érdemi része holnapra maradt. A Training Vision képviselője ugyanis bokros teendői mellett nem készült el a szükséges dokumentumokkal. Így, a még nyitott kérdések megbeszélésére használtuk ki az időt.
Van, aki holnap már csak elbúcsúzni megy be a munkahelyére, van, aki még dolgozik.

Tegnap este hárman labdarúgó mérkőzésre mentünk. Angliában sajátos élményt jelent egy futball meccs, hiszen nagyon régi, hagyományos kultúrája van a szurkolásnak. Nos, nem csalódtunk, hiszen jó, küzdelmes összecsapást láthattunk, mindezt, a magyar szemnek szokatlan telt ház előtt. Csupán a vendég szektor volt foghíjas. Mindez a másodosztályban! Na, és a szurkolás! Szintén élmény volt!

Az eredmény? Számunkra kevésbé volt fontos. De, örültünk a hazai gólnál, kicsit búslakodtunk a Stevenage egyenlítő találatánál a 94. percben. Ilyen a futball!

Ma ismét három helyre látogattunk el. A Rowans Hospice Southsea, és Fratton üzletekbe, valamint a Palmerstonon lévő British Hearts Foundationbe. Mindhárom helyszínen jókedvű tanulókkal találkoztunk.
Az időjárás Változatlanul kiváló. Igaz, holnapra esőt jósolnak. Még a mai mérkőzésen legyen jó idő!

A mai nap csendesen telt. Mindenki rendben megjelent a munkahelyén. Talán az elmúlt két nap sok gyaloglása megtette a hatását. Megkezdődött tehát az utolsó hét. Lassan barátkozunk a készülődés gondolatával. Mindenki gondolkodik, hogy kap-e, és, ha igen, akkor milyen ajánlást.

Én, ma kihasználva a csendet és a nyugalmat ellátogattam a félsziget talán legtávolabbi dél-keleti pontjára. Itt találtam rá egy zártkörű Yacht Clubra, a Southsea Marinara.

A hétvégén Londonba utaztunk. Busszal érkeztünk a Victoria Coach Station-re a kora délelőtti órákban, majd miután gondosan leellenőriztük honnan indul másnap a busz vissza Portsmouth-ba, a Westminster negyed felé vettük az irányt. Itt megtekintettük a Westminster Abbey-t, majd elsétáltunk a Big Ben és a Parlament épületéhez. A Westminster hídról igen jó felvételek készülhettek a London Eye és a Big Ben irányába is, főleg, hogy az idő is kedvezett nekünk: nemcsak, hogy nem esett az eső a hétvégén, de olykor még a nap is kisütött egy kicsit.

Londonban igen nagy távolságok vannak, így csoportos napijegyet is vásároltunk, amellyel egész nap korlátlanul használhattuk a londoni metrót. Első metrós utunk a Westminster negyedből vezetett a The Museum of London-ba. A helytörténeti múzeum kronológiai sorrendben mutatja be miből is lett London, mit élt és vészelt át a hosszú évszázadok alatt. A tárlatot mindenki saját érdeklődése szerint járhatta be, fedezhette fel. 

Ezt követően elsétáltunk a St. Paul Cathedral-hoz. A katedrálist kicsit körbejártuk, lefényképeztük, megcsodáltuk. Rövid sétával elértük a Milleniumi hidat, ahonnan ismét szép kilátás nyílt a Temzére. A hídon átkelve elhaladtunk a Globe színház mellett, végigsétáltunk (ahol lehetett) a rakparton egészen a Tower Bridge-ig, onnan pedig a Tower of London-hoz. A híd, bár több évszázaddal később épült, mint a Tower of London, stílusában pontosan egyezik azzal, így ismét szép panoráma tárult elénk a hídról is és a rakpartról is.

A Tower of Londonnál a csapat kétfelé vált. Tamás a csapat nagy részét közkívánatra a British Museum-hoz kísérte, két diákot pedig én kísértem el a London Eye-hoz. A két lánynak nagy álma volt ugyanis, hogy felülhessen a Milleniumi kerékre. Nem kellett sokat sorban állniuk a jegyért, talán a feljutás volt egy kicsit hosszadalmas, de állításuk szerint megérte és a panorámáról áradozva tértek vissza. A két csapat a British Museumnál találkozott ismét, ahol egy szűk órácskát még eltölthetett a London Eye-os csapat is. A múzeumban a diákjaink talán Egyiptomra és a múmiákra voltak a legkíváncsibbak, az impozáns épület pedig mindenkit lenyűgözött. 

A British Museum-kaland után a Piccadilly Circus fele vettük az irányt, megcsodáltuk a fényreklámokat, a nyüzsgő szombat esti forgatagot, a jövő-menő buszokat, majd rövid sétával elérkeztünk a Trafalgar Square-re. Szerencsésebb lett volna világosban ideérni, de aki felment a National Gallery lépcsőjén és onnan tekintett le a térre sem csalódhatott. A csapat itt már kezdett fáradni és a szállásra kívánkozott. Metróra szálltunk hát és hamarosan a szálláson is találtuk magunkat, hiszen igen jó helyen, a Hyde Park (Kensington Gardens) közvetlen közelében találtunk magunknak helyet. 

Ami a szállást illeti, éppen azt kaptuk a pénzünkért, amit vártunk: egy szoba fürdőszobával és szerény, de elegendő reggelivel. A szállodában és a közvetlen környezetében is nagy volt az élet, többen még kimentek egy kicsit este, beszélgettek, dorbézoltak. Másnap reggel pedig ismét bebizonyosodott, hogy kicsi a világ, hiába vagyunk egy nagy ország 8 és fél milliós fővárosában: egy diákunk egyik ismerősével futott össze a reggeli kávé kevergetése közben.

Reggeli után kijelentkeztünk és a parkon át a Buckingham Palace-hoz siettünk, ahol már népes tömeg gyűlt össze, hogy minél jobb helyről nézhesse meg az őrségváltást. Itt szabadprogramot adtunk a tanulóknak, hogy mindenki maga döntse el, hogy honnan szeretné látni a ceremóniát. 

Az őrségváltás megtekintése után elmentünk a Victoria Coach Station-re, ahol még egy jó órát várakoznunk kellett, de messzebb már nem mertünk elkószálni, hiszen foglalt helyünk és jegyünk volt a délutáni járatra. Az időt mindenki a maga igénye szerint tölthette el: volt, aki ajándékot vásárolt, volt, aki ivott egy jó kávét, volt, aki igen jót evett, de akadt, aki ezt a hármat majdnem ebben a sorrendben mind elkövette.

A csapat kimerülten ugyan, de élményekkel tele ért haza Portsmouth-ba a késő délutáni órákban. Igen, haza, hiszen a hatalmas, nyüzsgő és ilyen rövid idő alatt bevehetetlen metropolisz után kicsit jól esett visszatérni ebbe a csendes kisvárosba, ami most még egy hétig a második otthonunk lesz. Szombaton aztán megint útra kelünk és irány az igazi haza!

Szabolcsné Tóth Annamária

A mai napon ellátogattunk a blog címében megnevezett vállalkozásokhoz. Mindkét cég a kezdetektől fogadja a diákjainkat, és mindkét helyről nagyon jók a visszajelzéseink. Tanulóink is mindig jószívvel töltik náluk a gyakorlatukat. Ezúttal sincs ez másként.

Az Insightnál érdekes, ismeretterjesztő előadásokat, lelki segítségnyújtást előkészítő munka folyik, míg a Rowans Hospice üzleteiben a logisztikai folyamatok, azok adminisztrálása és dokumentálása, valamint ügyviteli feladatainak elvégzése történik. Diákjaink idén is helytállnak.

A hazaúton eszembe jutott, milyen is lehet a dèl-keleti part látképe dagály idején. Megváltozott a látóhatár.

Holnap, a hétvégére Londonba utazunk. Reméljük az időjárás kegyes lesz hozzánk! Legközelebb a visszatérésünket követően, az ottani élményeink ismertetésével jelentkezünk.

Két diákunk, a közeli Titchfield falucskában, a helyi színházban kapott munkát, együtt nèhány olasz diákkal. Valamennyien a helyi színházban dolgoznak. Feladatuk, hogy népszerűsítsék a teátrum rendezvényeit, előkészítsék a közelgő Shakespeare fesztivál eseményeit, összeállítsák a forgatókönyvét. A mi lányaink emellett vállalták, hogy a rendezvény prospektusát magyar nyelvre is lefordítják. A színház vezetője, Kevin, lèvén nagy Shakespeare rajongó szakértő módon, elkötelezetten egyengeti a fiatalok lépteit. Eközben tanítgatja őket, ès megismerteti velük a helyi nevezetességeket.

Elsőként, egy régi istállóból kialakított színház épületét tekintettük meg, majd ellátogattunk az ősi Titchfield Apátság romjaihoz. Végül, sétánkat a Szent Péter templomnál fejeztük be.

Szép élményekkel gazdagodtunk.

Elhatároztam, hogy a mai napon eljutok olyan helyekre a városban, ahol közülünk biztosan nem járt senki. A szerencse is mellèm szegődött. A reggeli futás során vetődtem el Portsmouth dél-keleti részère, ahol az egyébként a nem erőteljes ár-apály jelenségnek köszönhetően is érdekes látvæny fogadott. Nosza, vissza a fényképezőgépért, hogy megörökítsem a látványt. A vidék itt kicsit Skóciára, a skót tájra emlékeztet. Ím, a város megmutatta, egy eddig nem látott arcát.

Utam a történelmi dokkokhoz vezetett. Találok-e ott valami új látnivalót? És íme, felfedeztem, egy eddig nem èszlelt kiállítást a dokk múlt századi történetéből.

Eredményes séta volt.

Ma a Training Vision értékelő megbeszélésre invitált bennünket, ahol lehetőségünk volt kérdéseket feltenni, elmondani az észlelt gondokat, problémákat, illetve a jövőre vonatkozó javaslatainkat. Sok kérdés merült fel a munkanapló vezetésével kapcsolatban. A korábban jelzett nehézségeink időközben megoldódtak. Úgy gondoljuk vitatható, nyitott kérdések nem maradtak.

A follow up meeting után kis csapatunk néhány tagja, egy közeli pubban folytatta az "eszmecserét".

A kellemes hétvégi programokat követően feltöltődve kezdtük a második hetünket. Volt, akit új kihívás várt, legtöbben azonban a már megszokott helyen folytattuk a munkát. Egyre jobban beilleszkedünk a környezetbe, egyre bátrabban kommunikálunk. Jó érzés itt lenni. Hasznos tapasztalatokra szert tenni. Igaz, nem mindig, és nem feltétlenül ügyviteli feladatokat kapunk, de élvezzük. Azonban mindig nagyon várjuk a délutánokat, amikor szabadon, kedvünkre sétálhatunk a városban, a tengerparton.

Mivel néhányan jelezték, hogy szívesen elmennének egy igazi, hamisítatlan labdarúgó mérkőzésre, ma erre is megvettük a jegyeket. Reméljük izgalmas, jó mérkőzés lesz. A Portsmouth FC Pompey jelenleg vezeti a másodosztály tabelláját.